Folkpart

A moldvai népi tánckultúra alapvetően eltér az erdélyitől. A Kárpát-medencei tánckészlet falvanként négy-öt rögtönzött, egyéni férfi- és párostánc-típusa helyett Moldvában a közösségi jellegű körtáncok és a kötött szerkezetű páros táncok egész sorát találjuk. Az egyszerű formakészletű lánc- és páros táncokból egy-egy faluban több tucatot, néha 20-30-at is ismernek. E motívumismétlő vagy strofikus szerkezetű táncokhoz többnyire egy-egy állandó dallam és táncnév kapcsolódik. A nevek pedig falvanként, sőt nemzedékenként is különbözhetnek, így a csángó tánckincsben nem egyszerű az eligazodás. Tánckészletük lényegében azonos a moldvai-kárpáti románságéval, rendkívüli hagyományőrzésük miatt azonban sokszor régiesebb. Tánckultúrájukra a középkorias kollektivitás, az egyéni műfajok szinte teljes hiánya jellemző, így benne erdélyi vagy magyaros vonás kevés van.

A moldvai csángó táncok három csoportját l. a körtáncok, 2. a körtánc- és párostáncötvözetek, valamint 3. a páros táncok jelentik.

1. A kollektív körtáncokat nők-férfiak vegyesen járják, bár sok helyütt még a közelmúltig is csak nemenként elkülönítve táncoltak. Római katolikus, többnyire idegen (olasz, lengyel) papjaik ugyanis tiltották a nemek együtt táncolását, s még a páros táncokat is sokáig csak a nők, illetőleg a férfiak táncolták együtt. Legáltalánosabb körtáncuk a lassú kezes és a gyors öves. Mindkettő az összefogódzás módjáról nyerte nevét, és a román hora de mînával azonos. Több dallammal kapcsolódik, s egyszerű lépő-csusszanó motívumok ismétléséből áll. (A Klézse környéki csángók ezt az „Édes Gergelem..." szövegű dalra is táncolják.) Emellett más hóra-fajtákat is táncolnak: a hora la bătait (dobogós hóra) főként férfiak járják, s újabbak a hóra máre (nagy hóra) és a hóra uníre (az egyesülés hórája). A szintén több dallamra járt gyors övesben – mely a román sîrba megfelelője – egymás bernécébe (szőttes övébe) fogódznak, s a tripodikus, aszimmetrikus szerkezetű (6/4-es) alaplépést cifrázzák. Az említett általános táncaik mellett olyan, egyetlen dallammal kapcsolódó újabb lánctáncokat is járnak, amelyek rövidebb-hosszabb motívumkombinációk, motívumsorok ismétléséből állnak. Ilyen fejlettebb lánctáncok például az alunelu, a botosánka (botoşanca), a bulgarászka (bulgareasca), a korogyászka (chorogheasca), a hangu, a zsidoveszk (jidovesc), a ráca (rata), a tulumba, a garofica (garofita), az oficerászka (ofiţereasca).

2. Átmeneti csoportot jelentenek a páros tánccal ötvözött körtáncok, amikor a láncban összefogódzva járt motívumsor páros forgásokkal váltakozik, például: csimpojászka (cimpoiasca), hóra polka (hora-polca), lugosánka (lugoşanca).

3. A páros táncok népes csoportjában több különböző eredetű táncot találunk. Néhány szabadabb, legalább motivikailag variálódó – erdélyi, kárpáti és ukrán – hatású páros táncok [didoj (de doi), árgyelánka (ardeleanca), magyaros, csárdás, ruszászka (ruseasca), románka (romanca)] mellett a teljesen egyöntetű, egy dallamhoz kapcsolódó kötött táncok vannak többségben. Ezek motivikai, szerkezeti szempontból közép-európai jellegűek, s német, illetve lengyel közvetítéssel terjedhettek el Moldvában: keresel (cărăşel), floricsika (floricica), tindija (tindia), sarampoj (şarampoi).

A didoj (de doi=kettős) kézfogással járt sétáló és forgó páros tánc ♪♩♪♩♩ alapritmusban (= gyimesi kettős). A ruszászka (ruseasca = oroszos) ♫♩ alapritmusú ugró-forgó páros tánc. Az erdélyi forgós páros táncaikkal rokon, de csak az oldallépésekre és páros forgásra korlátozódó páros tánc a magyaros, a csárdás és a románka. A magyarost és az újabban elterjedt csárdást 1-2 régibb vagy újabb énekelt dallamra merev, kötött alakban táncolják (Pl.: Virágos kenderem elázott a tóba..., Hallod e te körösi lány...). A páros forgásnál a lány derekát a férfi kendővel fogja át. Az árgyelánkát, a magyarost és a csárdást négyes kis körös, kétpáros alakban is táncolják, amelyben a magyarosnak tartott sirülés (forgás) dominál.

A közép-európai jellegű, csupán egy dallamhoz kötött páros táncok teljesen szabályozottak: az ide-oda oldalt mozgás páros polkaforgással váltakozik (keresel, floricsika, tindija, sarampoj).

A játékos páros táncok néhány régibb típusa főleg a lakodalmakban fordul elő. A barabojban (baraboi = burgonya) az egymás mellett elhelyezkedő párok egyszerű ♫♪♩ ritmusú váltólépéssel az óramutató járásával ellentétes irányban köríven táncolnak, s a táncvezető rigmusos kommandálására időnként a leányok párt váltva előre haladnak. A közkedvelt tánc több, falvanként eltérő néven él Moldvában, frumosica (frumoş ica), pedureci (pădureţi), sziminok (siminoc), musama (muşama), kezecsászka (căzăceasca) és kapra (capra) néven. A pelenica (pelenita) nevű csókos párválasztó játékot zsebkendővel táncolják, a mucika (muţica = macska) pedig a 18. századi forrásokból ismert egeres táncnak felel meg, amelyben a macska két szemben álló sor között kergeti a menekülő egeret.

A moldvai tánckincsben kivételesen ritka férfi szólótáncot a csángók ciganyászka (ţiganeasca) vagy ruszászka néven emlegetik. Újévi maszkás állatalakoskodó táncos játék a kecske vagy kapra, melynek állandó kísérője egy 7/8-os dallam.

A moldvai csángók tánczenéje a legutóbbi időkig megőrizte régies jellegét. Legfontosabb hangszerük a szültü (süvöltő) nevű 6 lukú furulya, amelyet dunnyogósan fújva, azaz a gégében képzett zöngés morgós alapzörejjel tesznek a tánckíséretre alkalmassá. Nemrégen még a kobza (koboz), a doromb és a duda is hozzátartozott hangszerkészletükhöz. Újabban – mint egész Moldvában és Bukovinában – a rezesbandák szorítják ki a csángóknál is a régi tánczenét, így a hangszeres tánczenéjük teljesen egybevág a moldvai románokéval. A néhány énekelt formában is ismert dallam mellett (Ideki a csenderben, Virágos kenderem, Édes Gergelem, Körösi lány) a motívumismételgető, valamint kanásztánc típusú, AABB szerkezetű 2/4-es ütemű táncdallamok az uralkodók.

Forrás: Martin György Magyar tánctípusok és táncdialektusok (Planétás kiadó)